Úzvölgye

Látkép Tábla pusztájáról 
az Úz pataka 
Székely Határőrök Nyomdokain - Ifjúsági Tábor 2006 
Látkép a Nagy Sajról 
Verőfény 
Felrobbantott bunker 

  Úzvölgyi kaszárnyák Az Úz-völgye a Csíki-havasok, egyik legszebb, legfestőibb tájegysége. Maga a megnevezés két fogalmat is takar, hiszen egyrészt utal az Úz folyó mintegy 45 kilométeres völgyére, Rugát tetőtől Dormáfalváig (Dãrmãneşti) ahol a Tatrosba ömlik, másrészt utal Úz-völgye telepre, egy kis szórványtelepülésre Csíkszentmártontól keletre 34 kilométerre.
A hely megnevezése a történelem távoli homályába veszett nyelvrokonainkra, az uzokra utal, s egyúttal arra is, hogy e hely már a XI. században lakott vidék volt.

Lássuk hogyan ír Úz-völgyéről 1860-ban Orbán Balázs :
„Az Úz vidéke vadregényes havasi táj, minden felől magas, meredek fenyves nőtte; itt-ott szép sziklaszálakkal ékes havasok kertelik be a folyam szűkre szabott völgyét, hol csakis a zajongva rohanó pataknak és az útnak marad fösvényen kimért hely"
A völgyet két oldalról a Csíki havasok keleti és déli részének hegyvonulatai kísérik. Aklos telep fölött balra az egész vidéket uraló Saj-havas bukkan elő. Ennek, s egyben a Csíki-havasok legmagasabb csúcsa is az 1553 méter magas Nagy Saj. A jobb oldalt a Káposztás-havas uralja a maga 1446 méterével. Aklos után a völgy beszűkül jelezve, hogy beléptünk a Kis-Tölgyesi szorosba. Jobbról, Aklostól 6 km-re a Baska vize szakad az Úzba. E fölött az 1358 m magas Nagy Baska emelkedik. Alább a Tábla pusztájánál a völgy kiszélesedik, s csodálatos panorámájával előbukkan Úz-völgye telepe.
1860 után pár évtizeddel a Tábla pusztáján virágzó erdőkitermelő központ létezik Úz-völgye néven. A kiegyezés után Erdélyben is beinduló ipari fellendülés az Úz-völgyét is elérte, s az addig még nagyjából érintetlen ős-fenyveseket itt is elérte a fairtó fejsze, amely folyamatról maga Orbán Balázs is nagyon elitélően ír. De ez a korszak egyben Úz- völgye virágkorát is jelenti. A századfordulón már hét gatterral működő fafeldolgozó üzem és deszkagyár létezik itt, sőt 1900-tól iparvasúttal is rendelkezett, amely Sáros-patakig járt. A Tábla pusztáján két sorban sorakoztak a takaros munkáslakások, iskola, kultúrház, mészárszék, vendéglő, vámhivatal, csendőrség és malom is működik itt. A telepen a két világháború között 300-400 lélek lakott.
Az első világháború idején Úz-völgye szerepe hadászatilag is megnő, a hadi utánpótlás megkönnyítése érdekében Csíkszentmárton felõl kiépítik az utat. 1916-ban hosszú, sok veszteséget igénylő harcokra kerül sor a térségben. A csaták legemlékezetesebb helye a Magyarós tető. Nem véletlenül, hiszen hadászatilag jól védhető hegyről van szó, közvetlenül az ezeréves határ mentén. Ezen a hegyen építik azt a bonyolult védelmi vonalat, amelyet a második világháborúban az Árpád vonal részeként ismételten felhasználtak. A csodálatos kilátás mellett, aki veszi a fáradtságot, hogy ide feljöjjön, rácsodálkozhat a még szinte teljesen ép védelmi vonalakra.
Ekkor Románia még egy elég fiatal állam volt, hiszen csak 1877-ben nyerte el függetlenségét. A századfordulón és különösen a világháborút megelőzően Nagy Románia létrehozása, Erdély annektálása egyre inkább napirendre kerül. A kedvet csak fokozta a balkáni háborúban való sikeres részvétel, hiszen 1912-1913-ban hátba támadta a kifáradt bolgárokat, akik a bukaresti békében kénytelenek voltak átengedni Dobrudzsát Romániának. A világháború kitörésekor egyelőre a semlegességi álláspontot tartották legmegfelelőbbnek. A miniszterelnök Ion Brãtianu viszont egyértelműen hirdette a valós román álláspont, amely szerint Románia ahhoz a félhez csatlakozik majd, amely győzni fog, s ez által érvényesíti terjeszkedési politikáját. Románia úgynevezett semlegességét (amely alatt folyamatosak voltak az osztrák-magyar monarchia ellenes megnyilvánulások) 1916. augusztus 27-ig őrizte meg. A román politikai tisztaságról csak annyit, hogy Brãtianu miniszterelnök még augusztus 26-án is határozottan állította, hogy országa garantáltan megőrzi semlegességét. A másik jellemző megnyilvánulás, hogy a bécsi román nagykövet a hadüzenetet augusztus 27-én, vasárnap este háromnegyed kilenckor adta le a külügyminisztériumban, amikor tudvalevően senki sem tartózkodott a hivatalban. A tényleges támadást a Kárpátok hágóin át azonban a hadüzenet átadása előtt egy fél órával már megindították.
Ennek oka, hogy Oroszország augusztus 24-én ultimátumot intézett Romániához, amely szerint Erdélyt, a Bánátot, Bukovinát és a Duna torkolatvidékét Romániának ígéri, amennyiben hadba lép, ellenkező esetben 100.000 emberrel bevonul Romániába.
A román támadás gyakorlatilag egyszerre indult be a Magyarországgal határos teljes határszakaszon. Az 1., 2.és a 4. román hadsereg lendült támadásba mintegy 150.000 - 200.000 emberrel. A magyar felet a támadás gyakorlatilag felkészületlenül érte. A határt gyakorlatilag csak a csendőrség és csekélyszámú katonaság védte mintegy 10.000 fő. A csapatok javarésze az orosz és olasz frontokon volt lekötve. A felső hadvezetés számolt egy esetleges román hadba lépéssel és ezért megbízzák Artur Artz tábornokot, hogy Erdély védelmére szervezze meg az I. Hadsereget. Csapatokat azonban nem tudtak adni, csupán a lucki katasztrófában tönkrement két gyenge gyalog és egy lovas hadosztályt. Egyik fontos lépés volt a székelyek hazavezénylése is (24-es háromszéki és a 82-es vegyes udvarhelyi székely ezredek), hiszen azok szülőföldjüket védték. Ez be is igazolódik később, hiszen a 82. Székely ezred vitézségével legendás hírre tett szert az ojtózi csatákban. A hatóság elrendelte a veszélyeztetett terület kiürítését a Maros vonaláig. Ez legérzékenyebben a Székelyföldet érintette. Több mint 200.000 ember menekült a Maros vonalán túlra.
A román betörés Csík vármegyét is váratlanul érte mind a négy Moldva felé vezető szoros (Tölgyes, Békás, Gyimesi ,Úzi) irányából. A keleti határszélet a 61. Honvédhadosztály védte (16. és 19. népfelkelő hegyi dandárok). Az Úzi-szorost és Kászon völgyét a 19. dandárhoz tartozó 6. honv. gyalog ezred I. zászlóalja és a 4. honv. gyalog ezred I. zászlóalja védte. A csekély létszámú erők hősiesen védték az állásokat, de a bekerítést elkerülendő kénytelenek voltak hátrább vonulni. Augusztus 30-án Csíkménaság, Csíkszntgyörgy, Bánkfalva vonalán szállják meg a hegyeket, hogy fedezzék Csíkszereda kiürítését. Az első román előőrsök szeptember 1-én értek Csíkszentmártonba. A honvéd egységek lépésről-lépésre keményen ellenállva vonultak vissza a Tolvajos tető és Székelyudvarhely irányába. A románok szeptember 9-én vonultak be Csíkszeredába. A honvédek folyamatos visszavonulása Székelykersztúrig tartott és lehetőséget adott a magyar hadvezetésnek, hogy megfelelő haderőket vezényeljen a térségbe. A román hadvezetés gyorsabb és látványosabb sikerekre számított, nem csoda, ha négy hét után már kezdett eluralkodni rajtuk az idegesség, hiszen a Maros völgyében mindössze Görgény vidékéig, a Küküllő mentén Székelykersztúrig, a szászföldön Nagyszebenig jutottak elõre. Ezalatt a védelmi I. hadsereg mellett Falkenhayn tábornok vezetésével egy támadó IX. hadsereg is megalakult. Mindehhez hozzájárult a szeptember 26-28 között lezajlott nagyszebeni csata, amely a románok teljes vereségével végződött (40 zászlóalj – mintegy 27.000 ember pusztult el, továbbá 14 üteg, 3.000 ember esett foglyul, továbbá 14 löveg, 2 repülőgép, 70 autó, egy hadseregvonat). Ezt követte a brassói csata (1916. okt.7-8) amely szintén a románok verségével végződött.

A menekülő románok által felgyújtott Csíkszeredába 1916. október 11-én vonult be a 39. hadosztály, majd okt. 12-én Csíkszentmártonba és okt. 13, 14-én nyomult be az Úzi-szorosba. Itt a határszáli magas hegyek között rendkívül nehéz harcok következtek be. A nehéz terepviszonyok nagyon megnehezítették a csapatok ellátását, valamint a sebesültszállítás. Mindehhez társult az 1916 őszén kedvezőtlenre fordult időjárás, a nagy hideg, eső, köd, majd hózivatarok. Ezzel ellentétben a románoknak a határon túl már a békében jól kiépített állásaik voltak. Ennk ellenére okt.20-án a 10. h.gy.ezred elfoglalta az ellenség Poiana Uzului-i fedett állásait. Nagyon heves, hat napig tartó harcok után a honvédek a felégetett és lerombolt állásokat feladták és visszavonultak a határszélre. Ott a Csobányos – Karonta – Nagy Farok – Nemere vonalon rendezkedtek be. A hadosztály parancsnokság, a 9. ezred és zászlóaljparancsnokságok az Úz-völgye telepen rendezkedtek be kő és favillákat építve. Október végén a parancsnokságot Breit József tábornok vette át. November közepén, az ellenség vonalán is változás történt. A románokat oroszok váltották fel és megindították az általános támadást. Négy hétig tartott a harc, amely alatt hõsies ellenállást fejtettek ki az orosz túlerővel szemben. Reggel 7-tõl 3-ig pergőtűz, délután gyalogsági roham, volt a program több mint három hétig. A Nagy Farok hegyen a hősi ellenállás rettenetes árat követelt. Egyes századok az utolsó emberüket is elveszítették. Kiemelendő a 11. gy.ezred és a 9/III zászlóalj hősies védekezése. Közben német segítő seregek is érkeztek, a 187. hadosztály, amely december közepén visszafoglalta a Nemerét, s a 225. német hadosztály, amely a 39. hadosztály egy részét váltotta fel. Ennek ellenére az orosz támadások folytatódtak és arra irányultak, hogy a Magyarós tetőt vissza, illetve elfoglalják. Ez végül december 23-án sikerült. Mivel a Magyarós tető stratégiailag egy nagyon fontos hely volt a magyar csapatok német erősítéssel dec.24-én és 1917 jan. 4.én megpróbálták visszaszerezni, de ez nem sikerült. A Magyarós visszavétele elengedhetetlen volt, hiszen innen az ellenség állandó tűz alatt tartotta az Úzi-szorost. Az oroszok március folyamán még négy ellentámadást intéztek, de a védők (9.,10. és 11. h. gy. ezredek részei) ezeket rendre visszaverték.

1917 őszén az oroszok megkötötték a Breszt-Litovszki békét, kilépve a háborúból. Ezzel Románia a keleti fronton magára maradt. Az osztrák-magyar és német csapatok ezután gyorsan nyomultak előre. December 6-án bevonultak Bukarestbe s csupán az ország moldvai része maradt megszállatlan. Románia a hadba lépésért igen nagy árat fizetett. Mintegy 150.000-en estek hadifogságba és 100.000-en haltak meg. A szövetséges nélkül maradt Románia 1918 tavaszán különbékét köt (bukaresti béke). Ennek értelmében Magyarországhoz csatolnak egy 2-10km széles sávot a Kárpátok külső vonalán, ahol mintegy 23.000 ember élt, elveszítette Dobrodzsát, de megtarthatta Besszarábiát.
Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. A belső és külső bomlasztó erők hatására az amúgy is nagyon megtépázott monarchia szétesett, s gyakorlatilag anélkül, hogy legyőzetett volna, megadta magát.
Az új helyzet új állapotot szült, amelynek egyik terméke, ha úgy tetszik, a trianoni békediktátum, amely Erdélyt Romániához csatolja, s a történelemben először létrehozza Nagy Romániát.

Úz-völgyében a világháború befejeződése után az új körülményekhez alkalmazkodva folyatódott az élet. Egyik napról a másikra a határszél az ország közepe lett. Határőrizeti és vám funkciója teljesen megszűnt. A fűrészüzem tovább tevékenykedik, s akár bővül is, hiszen fa volt bőven a székelyektől elvett erdőkből. A két világháború között volt Úz-völgyének a legnagyobb a népessége, mintegy 350-400 fő.
A történelem azonban elég gyakran ismételi önmagát, s így 1940-ben Észak-Erdély ismét Magyarország része lesz, s az Úz-völgye ismét határállomás. 1941-ben vitéz Altorjai Kozma István javaslatára megszervezik a Székely Határőrséget, s ennek eredményeként Úz-völgyében is megkezdik a határőrizetet és a határvédelmi munkálatokat. 1942-ben elkészülnek az erődítmények és erődszázad kaszárnyái. 1944-ben ide vezénylik 11-es székely határőrzászlóaljat is, amely az 1944. augusztus 26-án bekövetkezett orosz betörésig védte a völgyet.
Idézem vitéz dr. Szőts Dániel egykori úzvölgyi frontharcos beszédét, amely elhangzott Úzvölgyében 2001. július 27-én az I. Székely határőrök nyomdokain táborban.

A veszteség Úzvölgye térségében nagyon nagy volt. Száz magyar honvéd, mint szovjet hadifogoly két hétig temetett! Csak ami az útról látszott, azt temették el elég felületesen. Magyar, orosz, német katonák, civilek (asszonyok és gyermekek is, akik Úzvölgyéből menekültek) voltak vegyesen, több mint ezer halott. A halottak egy részét a csíkszentmártoni és a csíkszentgyörgyi temetőben temettek el
A történelem legnagyobb rombolását a kommunizmus idézte elő. Ez érvényes az Úz-völgyére is. Az egykoron virágzó fakitermelési és fafeldolgozási központról ma már azt sem mondhatjuk el, hogy egykori önmaga árnyéka. A szocializmus építésének éveiben a települést sikerült teljesen ellehetetleníteni. A fűrészüzem előbb bezárt majd fokozatosan, a szó valós értelmében, eltűnt. A megélhetés nélkül maradt emberek szétszóródtak a szélrózsa minden irányába.
Ha Orbán Balázs újra itt járna nem sok változást találna. Az utak rosszak, szinte járhatatlanok, infrastruktúra nincs, a megélhetési források elapadtak. Az enyészetnek indult településen a néhány megmaradt, romos épületben kilenc, jobbára idős személy lakik. Az egykori híres iparvasút is már rég felvette a néhai nevet, s csak imitt-amott bukkan elő a fűvel-fával benőtt nyomvonal. A gyártelep is visszasüllyedt az elmúlás legelője alá A román hatalmat továbbra is csak a haszon érdekli. S haszon ma miből származhat itt. Továbbra is a fából, az erdőből, aminek jogos tulajdonosai a környező falvak közbirtokosságai, tehát a székely , de használója, hasznosítója a román állam a dormánfalvi román erdészeti hivatalon keresztül . Nem csoda ha foggal-körömmel ragaszkodik a megszerzett vagyonhoz, s nem akaródzik azt visszaadni jogos tulajdonosainak. Az egykori kaszárnyák fizikálisan még állják a sarat. A szomszédos Bákó megye üzemelteti nyári diáktáborként a román tanulók számára. Tehát ez is román érdekeket szolgál.

Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere
Úz-völgye 2000 nyarán.