Római Katolikus Templom

 
 
Szent Család képe a mellékoltáron 
Nepomuki Szent János 
Főoltár, Szent Márton püspök képe 
A templom belseje 
Feszület az oltáron 
A templom torony 
A régi templom pasztoforiuma 
Jézus Szíve szobor 
Szent József szobra 
 

A templom

Az 1333-as pápai tizedjegyzék a templomos falvak között említi Csíkszentmártont. A lakossága a XV. századra annyira megerősödött, hogy megépíthette gótikus templomát. Előzőleg lehetett román stílusú kőtemploma is. A delnei Szent János templom első változatából fennmaradt faragott kőelemek bizonysága szerint az volt. Itt Szentmártonban ugyanis az építőanyag jóval közelebb található és könnyebben megmunkálható a lázárfalvi terméskő, mint a hargitai vasas andezit. A sorban másodiknak számító gótikus templomot 1802-ben bontották le.
A ma is fellelhető régi kőépületek múltját nem lehet visszavezetni századokra, javarészt a XIX-XX. Században emelték őket jelesebb családok pénzén, a köz javára. Feltételezhető, hogy Csíkszentmárton, Csekefalva ősi plébániája még az Árpád korban létesülhetett ugyanis abban az időben volt Szent Márton püspöknek tisztelete különösen elterjedve a magyarság körében. Ismerve Szent István rendeletét, miszerint minden tíz falu építsen magának templomot, állhatott itt templom, hogy a környékbeli falvak lakóit felölelje.
A templomra vonatkozó legelső feljegyzés így szól: Az elő idők homályaiból, mint bizonyost kinyomozni nem lehet, melyik évben építetett a Csík-Szent-Mártoni templom, amely el volt látva az Isten dicsőítésére minden megkívánnivalóval, és a Seregek Urának áldozatot mutatott be abban 1802-ik évig, mint plébánia templomban, ekkor lebontatott, hogy újnak helyet adjon. (Parochiális évkönyv, 1 lap). A régi templomban három oltár volt, a nagy oltárt Mária szobra ékesítette, amelynek talapján ez a felírat olvasható: Anno Domini 1525. Ez a templomi szobor a templom oldalfalán lévő vakablakban helyeztetett el. Ott áll még Szent Márk, Szent Miklós, Szent Márton és az Angyal szobrai. Egy kis oltárt csináltatott Mária tiszteletére Csíkszentmártoni tekintetes Szabó Balázs úr, más kis oltárt páduai Szent Antal tiszteletére Szabó Balázsné, Kisfaludi Krisztina őnagysága. A régi katedra csináltatott 1747-ben, a régi tabernákulum 1788-ban. Hat bádoggyertyatartót ajándékozott tisztelendő Bodor János úr, akkori oláhfalvi plébános 1795 július 13-án. Úrvacsora kép készült 1793-ban.
A jelenlegi templomot, ami sorban harmadik, 1802-ben kezdték építeni és 1814-ben fejezték be. A teljesen elkészült, kívül-belül felszerelt templomot 1817 június 14-én szentelte fel Rudnai Sándor püspök. A templom abban az időben cseréppel volt födve a torony úgyszintén. A torony tetején lévő bádogkereszt 1765-ben készült, ezt újabbal 1860-ban cserélték ki. Ezt 1911 augusztus 14-én villám sújtotta és a cserép is megrongálódott körülötte, ezért a következő év október 7-én vörösréz bádogkeresztet helyeztek el és az egész tornyot vörösréz lemezzel födték be Nagy Antal esperes idején. A torony falába egy korábbi villámcsapásról is történik említés, oda a következő felírat volt bevésve. “1810-ben ismét e toronyba, beütött a menykő háromszáz forintba”, jelenti, hogy a villám okozta károk kijavítása ennyibe került. A templomtorony régebbi keletű. Eredeti formáját Szabó Ferenc spectabilis építette 1749-ben, amit később magasítottak. 1802-ben amikor az új templom alaprajzát kicövekelték, az akkori plébános szűknek találta, éjjel egy-egy méterrel a cövekeket kinnebb tette, ezért az előre megácsolt tetőszerkezet nem talált, amiért laposabbra kellett engedni. A templomtorony mintegy tizenkét öl magas, tehát 24 méter. A templom hossza 18 öl (34-35 méter), szélessége 7 öl (12-13 méter). A templom belseje igen díszes. A feljegyzés szerint a régi templomban három oltár volt: a főoltáron a Mária szobor állt, amely talapzatán e felírás olvasható: „ Anno Domini 1525 … Jelenleg a Lourdi kápolna bejárata fölött található, még Szent Márton, Szent Miklós, Szent Márk és az angyal szobrai díszíti az oltárt” olvasható a Historia Donus második lapján. A mai főoltáron látható még Szent Péter és Szent Pál szobra, a szentélyen pedig díszes emelvényen Jézus szíve szobor van, vele átellenben Szent József szobra. A keresztúti képeket 1876-ban szerezték be.
A mostani templom oltárkép Szent Márton püspököt ábrázolja. A két mellékoltár egyikén a Szent Család képe (középen a kis Jézus, mellette Szűz Mária és Szent József, a háttérben pedig Szent Joáchim és Szent Anna), a másikon Nepomuki Szent János látható, ezeket Pap János brassói festő készítette. Volt régebben egy harmadik mellék oltár is a kis kápolnában, Szent Kereszt tiszteletére, szintén Pap Jánostól, ezt azonban 1899-ben kicserélték és helyébe Lourdesi Szűzanya szobra került. A levett képnek nyoma veszett. A szentélyben kőből készült keresztelő kút áll, valószínűleg a XV. századból származik. Vannak még kelyhek az 1460-as évekből. A templom főoltára és szószéke az 1840-es években készült klasszicista díszítő elemekkel, készítője Hoffmayer Simon a kolozsvári barokk szobrásziskola utolsó jellegzetes képviselője és a XVIII. századi szobrásznemzedék harmadik generációjához tartozott. Az 1840-es években működött a csíksomlyói oltárkészítő műhely, amely ugyancsak klasszicista oltárokkal és szószékekkel látta el Alcsík és Felcsík templomait. A szentmártoni templom szószéke még a barokk hagyományokhoz igazodik, azt követi felépítési rendszere is. Művész programja változatlanul a barokk jelentőségét hangsúlyozza, ezt sugallják a bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek. A szószéken látható festmények szintén Pap János munkái. Említést érdemel a templom orgonája, amely 1870-ben készült, építője Nagy József brassói orgonakészítő., az évszám bele van vésve. Szekértők szerint ez az orgona drágább és masszívabb, mint a Kolonics félék.
A régi templomból fennmaradt nagy értékű tárgyakat Balogh Jolán az Erdélyi Renaissance című könyvében ismerteti a következőképpen: „ a Csíkzsögödi Mária csaknem szószerint ismétli meg a somlyói Madonna kompozícióját, csupán a redővezetésben mutatkoznak egyszerűsítések, amelyeknél a köpeny ráncok már kissé a Renaissance felé hajlanak. A Csíkzsögödi Máriához kapcsolódik a későbbi Csíkszentmártoni 1525, de rajtuk a német illetve a szász művészek hatása is észrevehető”. A szobor alkotója ismeretlen, állítólag Csíkban ez volt az első Mária szobor. Feltehetően eredetileg a csíksomlyói kegyhelyről került Csíkszentmártonba ismeretlen körülmények között. A hagyomány szerint előre a falu felett emelkedő Paphegyen egy ősrégi kápolnában állt, annak pusztulása után mentették át a falu templomába. A kegyhelyről ugyancsak Balogh Jolán így vall: „ A fennmaradt ötvösművek sorában találhatunk néhány átmeneti formát és díszítményt, de a régi holyagos kupa kosárt cserélték fel olaszos gerezdes tagolásúval, ilyen a csíkszentmártoni is” A kehely képéhez csatoltan ez áll: „ Csíkszentmárton r.k. templom (Csíkvármegye) kehely (aranyozott ezüst) gerezdes kupa kosárral”. Keltezését 1542-re teszi és erdélyi átmeneti stílusú emlékek közé sorolja, s a maksaihoz (Háromszék) hasonlónak véli.
A templomkerítés belső falába beépítve található a régi templom pasztoforiuma, amely helyett a kőből faragott szentségtartó fülke van. , a félszárnyú angyal is fából van faragva.
Kiváló értéket képvisel a templom kápolnájában lévő feszület, 1665-ből való ezüstből készült aranyozott gyergyatartó.
Ebből az időből maradt még az egyházközség könyvtárában is néhány emlék például: Szilvási János: Antiquitas et perpetua curatio fidei catholicae című munkája, amelyet Báthory Zsigmond fejedelemnek ajánl (az előszóban olvasható: Serentissimo principi Domino Sigismundo Transilvaniae…) Scriptum in arce Gyalu nunc rursus dono et pietate soren. V. Episcopali. Anno Domini 1597.10.aprilis “ Johanes Siluasi concionator catholicus”. A könyv első lapján kézírással ez olvasható: „Anno 1562-die 3 juli, - Imre Deák Sajoszentandrási Constancinapolyból szabadult Rab mp.ja. Christus vedd hozzád lelkemet…” A könyv hitvédelmi irat a katolikus hit védelmében a hitújítókkal szemben. Szabályszerűen megtalálható rajta az egyházi jóváhagyás.
Orbán Balázs szerint a gótikus templom három mázsás harangját 1495-ben öntötték s eredetileg a Hágó tetői valamikori kápolnában szólította áhítatra a híveket. Ez a mai napig megvan. Az első világháború alkalmával vitték el beolvasztani azt a másodoló három mázsa egy fontos harangot, amit Szent István tiszteletére 1777-ben ajándékoztak a templomnak. A nagy harang 1688-ból való, súlya nyolc mázsa Rajta ez a felírás olvasható: „SANCTE MARTINE ET CONFESSOR ORA PRO NOBIS DEUM UT HUJUS CAMPANAE AD QUID LOCUM PERVENERIT SEMPER IMBER RECEDAT FIERI CURAVIT ECCLESIA CSIK SZENT MARTONIENSIS A UX: G. D. MICHT.LITT. IVR. NOTARII S.S. CSIK INFERNI ANNO 1688. STEPHA BOLTOSCH FUDIT.” Azaz : “Szent Márton vértanú és hitvalló kérd értünk az Istent, hogy ahová ezen harang hangja eljut távozzék minden jégverés. Készítette a Csíkszentmárton egyházközség G.D. Literatus Mihály Alcsík főjegyzőjének segítségével 1688-ban, öntötte Boltosch István”.
A templomot körülvevő várfal és kőkerítés az 1744-1745-ös években épült. Napkeleti része lerontatott, mert az új templom “sanctuariuma” ide építetett. A romladozó kőkerítést kiegészítették és megnagyobbították 1882-1883 között. Az útfelőli kőkerítés fala kidőlt, amelyet 1858-ban készítettek újra. A kőkerítésen belül van a régi köztemető, amelynek déli részét megnagyobbították és 1819 december 2-án kezdtek ide temetkezni. A jelesebb halottakat a cinterembe temették.